- Nagyboldogasszony-templom, Somorja
- Szent Kozma- és Szent Damján-kápolna, Somorja
- Nagyboldogasszony-kápolna, Tejfalu
- Antióchiai Szent Margit-templom, Sámot
- Szent Kereszt-templom, Gútor
Nagyboldogasszony-templom, Somorja
A somorjai Nagyboldogasszony-templomot a hozzá tartozó kolostorral együtt Paolai Szent Ferenc rendjének szerzetesei, a paulánusok építették, akik 1721-ben telepedtek le Somorján. A templom J. G. Altenburger tervei alapján készült, és 1778-ra épült fel. II. József 1786-ben a többi renddel együtt Paolai Szent Ferenc rendjét is feloszlatta. A szerzetesek ekkor átadták a templomot és a kolostort a plébániának. Azóta ez a templom a plébániatemplom.
A templomot eredetileg a mennybe vitt Szűz Máriának ajánlották, aki a somorjai kolostorban élő paulánus rend patrónusa volt. Szűz Mária a múltban is, ma is Somorja város védőszentje, képmása megjelenik a város minden jelképén.
A templom belső építészetét a késői barokkra jellemző pompás díszítés uralja. A mennyezet freskói, valamint a főoltár és a templomhajó két oldalán elhelyezett négy mellékoltár a templomot a Csallóköz egyik legdíszesebb templomává teszi.
A főoltár a templom presbitériumában helyezkedik el, elválaszthatatlan része a presbitérium hátsó falát borító monumentális falfestmény, melyen oltártábla, oszlopos oltárépítmény és plasztikák találhatók. Az oltártábla közepén a falban egy fülke található, ebben helyezkedik el felhők közt a mennyei trónon ülő Szűz Mária és a kis Jézus nagyméretű szobra. A freskóval díszített fal előtt, a térben előbbre helyezve kapott helyet a fából készült főoltár. Térbeli elhelyezése a szentély mélységének illúzióját segíti elő. A főoltár a festett illuzionális oltár téreleme. Az oltár közepén helyezkedik el a tabernákulum – az ún. carrousel-típusú szentségtartó.
Az egykori kolostori templom boltozati festményei közül csupán a rendalapító Paolai Szent Ferenc legendájának 1519-ben kanonizált jelenete maradt fenn a presbitérium boltozatán. A festményeket 1929-ben átfestették, és kiegészítették a templomhajó új festményeivel. Eredeti formában maradt fenn az oszlopos oltárszerkezethez tartozó, térillúziót keltő falfestmény, amely a presbitérium hátsó (kissé öblös) falán látható. A falfestmény alkotójaként Franz Sigristet tartják számon (1727–1803).
A templomnak négy mellékoltára van. A Szűz Mária-mellékoltár a Szűz Mária megkoronázása című oltárképpel a templom hajójában jobboldalt helyezkedik el. Az oltárt a Szűzanya és szülei, Szent Joachim és Szent Anna szobrai díszítik.
Vele szemben van a Nepomuki Szent János-mellékoltár. Az oltár központi képe azt a jelenetet ábrázolja, amikor az angyalok koszorúja a felhőn álló mártírt a mennybe viszi. Az oltárképtől balra helyezkedik el Szent László alakja, jobbra pedig Árpád-házi Szent Erzsébet szobra. Az oltártól balra egy falra erősített talapzaton a rend alapítójának, Paolai Szent Ferencnek szobra áll.
Jobboldalt a második oltár a Szent Kereszt-mellékoltár. Az oltárépítmény közepén nagyméretű kép helyezkedik el – a keresztre feszítést ábrázoló olajfestmény. Kétoldalt Szent Paula és Szent Paulina szobrai állnak. Kettőjük között helyezkedik el a halott Krisztust az ölében tartó Fájdalmas Szűzanya szobra.
Szemben található a Szent József-mellékoltár. A nagyméretű oltárkép Szent Józsefet ábrázolja, aki karjaiban tartja a Kisdedet. Jobbról Szent Donát, balról Szent Flórián szobra látható. Az oltárkép előtt egy nagyméretű Jézus-szobor áll, aki kezével sugaraktól körülvett szívére mutat. Erről a szoborról a mellékoltárt Jézus Szíve-oltárnak is szokták nevezni.
A templom festményeit 1990–1994-ben restaurálták. A toronyban három harang van, melyek közül a legrégebbi 1,8 tonna tömegű, és 1627-ben öntötték. A másik kettőt 1922-ben készítették.
A templom orgonáját korának egyik legjelesebb orgonaépítője, Ludwig Mooser építette 1866-ban. Közepes nagyságú, kétmanuálos orgonái közé tartozik a somorjai is. A többszöri átépítést ez az orgona sem kerülte el. Eredeti diszpozícióját nem ismerjük, de a fennmaradt sípanyagból arra lehet következtetni, hogy az orgona 20 regiszteres lehetett. 2005-re befejeződött az eredeti állapotba történő helyreállítás, Szabó Imre orgonaművész felügyelete alatt. Az orgonaszekrény restaurálása Staudt Mihály pozsonyi szobrászművész-restaurátor nevéhez fűződik. A Mooser-orgona helyreállítása egy kivételesen értékes és egyedi hangszer megőrzését jelenti. Lehetőségei a liturgia méltó szolgálata mellett hangversenyek rendezésére is alkalmassá teszik.
(Forrás: A somorjai Nagyboldogasszony-templom kincsei. Somorjai Római Katolikus Plébániahivatal, 2005).
A somorjai Nagyboldogasszony-plébániatemplomban a magyar nyelvű szentmisék hétfőtől péntekig mindennap 18:00-kor kezdődnek, szombaton 8:00-kor, vasárnap pedig 8:00-kor és 11:00-kor.
Szent Kozma- és Szent Damján-kápolna, Somorja
A Kaszárnya és a Fűzfa utca sarkán található Szent Kozma- és Szent Damján-kápolna vagy ispotály-kápolna az egykori szegényház része volt. Eredetileg Szent Dizmásznak, a jobb latornak, a haldoklók védőszentjének volt szentelve. 1725-ben építették, a szomszédos ispotállyal együtt. 1846-ban a város úgy döntött, hogy új ispotályt és új kápolnát épít, mely valószínűleg már a keletkezésétől kezdve Szent Kozmának és Szent Damjánnak volt szentelve. A kápolnát 1873-ban átépítették, ekkor nyerte el mai formáját. Ez a dátum látható az épület fő homlokzatán.
A kápolna 2018 és 2020 között teljes körű külső és belső felújítás alatt esett át. A régi ablakok helyére új, festett üvegablakok kerültek, melyek a kápolna védőszentjeit, Szent Kozmát és Szent Damjánt ábrázolják. Az oltárt szarkofág alakú talapzat, egy ereklyetartó, egy 18. századi, kézzel írt feljegyzést őrző menza, egy szépen megmunkált tabernákulum és egy retabló alkotja, a szekrényében fából készült Pièta szoborcsoporttal. A retabló jobb- és baloldali oszlopán Szent Péter és Szent Pál késő barokk faszobrai láthatók. Szintén a késő barokk idejéből származik az első padsorhoz erősített kereszt, amely a körmenetek idején volt használatos. A kápolnában lévő többi szobor: Szent Antal, Szűz Mária és Jézus Szíve szobrai gipszből készültek, valamikor a 20. század elején.
A kápolna tornyában lévő harangot szintén felújították. A gazdag díszítés és a vélhetően a szőlőművesek, kádárok és kocsmárosok védőszentjét, Szent Orbánt ábrázoló dombormű mellett a harangon az 1784-es évszám és a „CHRISTELLY POSONII FUDIT” felirat található.
(Forrás: A somorjai ispotály-kápolna, Area Somorja Kft., 2020)
A somorjai Szent Kozma- és Szent Damján-kápolnában jelenleg nincsenek liturgikus ünneplések.
Nagyboldogasszony-kápolna, Tejfalu
A tejfalusi Nagyboldogasszony-kápolnát 1913. augusztus 15-én, Nagyboldogasszony napján szentelte fel az akkori somorjai plébános. A kápolna közadakozásból épült fel, néhány hónap alatt. Az oltár felett a Nagyboldogasszony fából készült szobra áll, kétoldalt a kápolna falai mentén pedig egy Jézus Szíve-szobor, Szűz Mária mint a Rózsafüzér Királynőjének szobra, valamint Szent József, Szent Alajos, Szent Flórián és Szent Antal szobrai állnak.
A kápolna belső tere 2012–2013-ban teljes felújításon ment keresztül. Ebből az alkalomból a kápolna ablakaiba színes vitrázsképek kerültek, melyek magyar női szenteket ábrázolnak.
A tejfalusi Nagyboldogasszony-kápolnában szombatonként van magyar nyelvű szentmise: a téli időszakban 17:00-kor, a nyári időszakban 18:00-kor.
Antióchiai Szent Margit-templom, Sámot
Sámot település Somorja város külterületén fekszik, de egykor pozsonyi várjobbágyok lakhelyeként önálló faluként szerepelt az iratokban (1238). Határában áll az Árpád-kori Antióchiai Szent Margit-templom.
A legkorábbi fennmaradt hivatalos dokumentumok, melyek tanúságot tesznek létezéséről, 1260 körüli évek környékére helyezik e román stílusú templom felépítését. Alátámasztja ezt az 1978-as régészeti ásatás által részben feltárt középkori temető és település maradványa is, melyet a szakemberek a 12. – 16. század környékére datálnak.
A 19. századtól a templomban már csak évi egy szentmisét tartottak – a templom búcsújának napján, Antióchiai Szent Margit ünnepén. Az utolsó szentmise 1927-ben volt.
A kommunizmus ideje alatt az épületet 1950-től harminc éven át gabonaraktárként használták. 1983–84-ben történtek az első javítások (a templom ekkor is raktárként szolgált), majd 1995-ben a templom visszakerült a Katolikus Egyház tulajdonába. 2012-től a somorjai plébánia alá tartozik. Az elmúlt években megkezdődött az épület teljes felújítása és rekonstrukciója, melynek keretén belül a valószínűleg a 19. században emelt fatornyot is lebontották. A templom tetejére 2018-ban egy új kőkereszt került.
A síkmennyezetes hajóhoz félköríves diadalívvel kapcsolódó félköríves alaprajzú szentély dongaboltozattal, a végén negyedgömb-kupolával fedett. A szentélyhez északról – ugyancsak dongaboltozattal fedett – sekrestye csatlakozik. A templom részben átalakított, de félköríves záródású ablakai ugyancsak őrzik a középkori hangulatot.
A bejárattól jobbra a falban egy durván megmunkált román kori kőmedence látható. Eredetileg valószínűleg keresztelőkútként szolgált. A 19. század 2. felétől már szenteltvíztartóként használták.
A falakon csupán nyomokban maradt meg a töredékes középkori festés, melyet a mészréteg konzervált. Kivehetőek azonban a felszentelési keresztek ábrái, a szentély feletti dongaboltozat ívein pedig kék színű festés nyomai láthatók.
A templom jelenleg teljes körű felújítás alatt áll.
(Forrás: www.felvidek.ma, www.apsida.sk)
Szent Kereszt-templom, Gútor
A gútori Szent Kereszt-templom, a Felső-Csallóköz legtisztább román stílusú temploma, a 13. század közepén épült. Az eredeti építmény egy nyolcszög alakú rotunda volt, ismeretlen funkcióval. 1260-ban a rotunda kibővítésével felépült a jelenlegi egyhajós, tornyos templom. A rotunda a nyugati falak lebontásával az új templom szentélye lett.
A templomot a barokk korszakban és később a 19. században is átépítették. Ekkor a presbitérium északi falához sekrestyét építettek. 1934-ben a toronyba vezető eredeti bejáratot befalazták, és egy újat alakítottak ki a nyugati oldalon.
A nyugati homlokzat magas tornya gúla alakú kősisakkal fedett, két, illetve három szinten ikerablakokkal tagolt. A torony szabad szemmel láthatóan is ferde, a homokos talaj, illetve az árvizek következtében felázott alapok miatt.
A déli oldalon található a bélletes román portálé. A sokszögzáródású szentély díszítése is jellegzetesen román kori: fogazatos fríz, alatta félköríves vakárkádok. A templombelső fali és mennyezeti freskói szakrális rendszert alkotnak, a 13–15. században készültek. Csak 1979–81 között bontották ki és restaurálták őket. A szentély falain két sávban helyezkednek el a freskók. Az alsó sáv képei a keresztutat ábrázolják, a felső az apostolokat ábrázolja gazdag növénymotívumokkal.
A szentély mennyezetfreskója a Maiestas Dominit, az uralkodó Krisztust, a mandorlában trónoló Pantokrátort ábrázolja, körülveszik őt a csillagok, a Nap és a Hold. A mandorlán kívül a négy evangélista jelképes ábrázolása: a sas (János), a bika (Lukács), az oroszlán (Márk) és az angyal (Máté) látható. A hajó freskói csak töredékesen élvezhetők. Legérdekesebb a Szent László-legenda üldözés- és birkózásjelenetének megörökítése.
(Forrás: www. apsida.sk, ma7.sk)
A gútori Szent Kereszt-templomban a magyar nyelvű szentmisék vasárnaponként 9:30-kor kezdődnek, hétköznapra eső parancsolt ünnepen pedig 19:15-kor.
foto: Lubo Michalko a Ladislav Kopasz
